Fuji 35

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy közzétegyek egy pár képet közös elemezgetésre. Alapvetően nem vagyok jó fotós, sőt igazából még fotós sem. Azért vettem tizenévekkel ezelőtt egy tükörreflexes fényképezőgépet, mert a mobilokkal való fotózás még gyerekcipőben sem járt, a hordozható kompakt kamerák képminősége pedig nem elégítette ki az igényeimet - viszont az életem történéseit szerettem volna képekkel is dokumentálni. Aztán ez azóta is így van: most, 2023-ban a mobiltelefonok képminősége ugyanúgy vacak maradt (az én mércém szerint), a hordozható kompaktok meg egy-két kivételtől eltekintve már ki is haltak. Az igényem a jó képminőségre, és így a jó képekre pedig sajnos nem változott. Szerencsés lenne, ha tudnám definiálni, hogy mi is ez a jó képminőség, de ez egy szinte lehetetlen vállalkozás.

Alapvetően mérnökember vagyok, szeretek a dolgok mérhető-minőségi oldalaival foglalkozni, érdekelnek a műszaki jellegű részletek, szeretek előre tervezni, utólag elemezni. A fotózásban a művészet számomra mindig is másodlagos volt, ami miatt több - nálam jobban elhivatott - fotós ismerősömmel kerültem nézeteltérésbe. Meg kellett tanulnom magamról, hogy a legtöbb esetben én nem vagyok ott a pillanatban, mivel nincsen olyan szintű helyzetfelismerésem, ami ezt lehetővé tenné. Ez valamelyest gátolt a csapatsportokban és a mindenkori zenekaraimban - főleg az improvizációs szituációkban - is. Ezzel az adottsággal meg kellett tanulnom együtt élni, és ezekhez a sajátos korlátokhoz formálni az engem körülvevő világot. Például a fényképezőgépemet.

A Nikon-okkal való állandó küzdelmeimet még magamnak sem tudtam beismerni, mert mindvégig azt hittem, hogy csak én vagyok kevés a PASM megfelelő alkalmazásához. Pedig gyanút foghattam volna, hogy van más út, mivel ahogy a zenélésben, vagy a síelésben, úgy a fotózásban is régóta kiszolgálják az alternatív igényekkel rendelkezők kívánságait. Ha nem jön el a MILC-forradalom, és a Nikon nem tököli el ennyire a váltást, talán sosem nézek körül, hogy mi mást lehet választani. Tehát végülis a vakszerencse vezetett a Fujihoz. Természetesen nem lettem tőle egy szikrával sem jobb fotós, de valahogy komfortosabbnak, számomra magától értetődőbbnek érzem a váz használatát, és felnyitotta a szememet arra, hogy tovább kereshetek, ha újabb igények, diszkomfortok jelennek meg.

2016 óta fotózok szinte kizárólag egy fix 50-essel. Természetesen én is egy közepes minőségű kit-objektívvel kezdtem, folytatódott aztán egy utazó-zoom-mal, és ... ennyi. Nem volt több, utána már a fix 50-es korszak jött, és nagyjából így is maradt*. Világosabb, könnyebb, kisebb, jobb képminőségű, stb... - sok mindent el lehet mondani a fix gyújtótávolságú objektívekről, és talán mind befolyásoló tényező volt a váltásnál. De a maradásnál a fő motivációs faktor az előbbiek helyett a szabadság érzése volt. Aki ennyiből érti, hogy miről beszélek, annak úgysem kell magyaráznom, aki meg nem, annak mindenképp ajánlom, hogy tegyen egy próbát.

Ezek a képek mind a Fujifilm XF 35mm f1.4 R néven futó, igazából legendásnak számító objektívjével készültek. Ez az objektív rengeteg képminőséget érintő hibával és erénnyel rendelkezik, én annak idején szimplán azért ezt választottam, mert a kívánt gyújtótávolság mellett ennek volt a fényereje akkoriban a legnagyobb. A galériával nem az volt célom, hogy művészi értékkel bíró képeket válogassak össze (ebben amúgy is gyenge vagyok), sokkal inkább, hogy bemutassam az objektív (és a kamera párosának) képminőségét különböző - jól és rosszul megkomponált - helyzetekben. Mindegyik kép X-T3 SOOC, vagyis egyenesen a kamerából származó JPEG, mindenféle utóprocesszálás nélkül. Jó szórakozást, és főleg: képminőség-elemzést hozzájuk!

Peti

* Azért csak nagyjából, mert voltak próbálkozásaim más (FF ekvivalens) 35 mm-es és 40 mm-es fix objektívekkel is, amiből az utóbbi kifejezetten tetszett, de mégsem állandósultak a kamerán.